Antal Géza
(1866–1934)

„Én is voltam ösztöndíjas, egy nyomorúságos országnak
egészséges lelkű fia, aki elindult, hogy tanuljon,
hogy világos fejjel, tiszta szívvel, gyémántkeménységű
akarattal haza jöjjön építeni annak országát, akinek
dicsőségét ma is elfátyolozza a bűn.”
Antal Géza

Élete

Antal Géza Tatán született. Tanulmányait a Pápai Református Teológiai Akadémián végezte (1882–1885), eközben a Pápai Lapok című hetilap munkatársa volt. 1885-ben ösztöndíjjal Utrechtbe utazott, ahol megismerkedett többek között C. W. Opzoomer professzorral, és annak lányával, Adèle Sophia Cordelia Opzoomerrel(→) (művésznevén A. S. C. Wallis). Adèle Opzoomer és Antal 1888-ban összeházasodtak.

Antal Géza hollandiai tartózkodása után 1893-ig Tübingenben, Heidelbergben, Berlinben és Bécsben tanult. Egyetemi évei alatt kezdte tanári pályafutását a Pápai Református Kollégiumban (1889–1899), majd a Református Teológiai Akadémián (1899–1924) oktatott. 1905-ben a Református Konvent megbízásából az Egyesült Államokba utazott, hogy a magyar református kivándorlók helyzetét tanulmányozza. 1910-ben a Nemzeti Munkapárt parlamenti képviselője lett, a választójog kiterjesztéséért és a titkos szavazásért küzdött. Az első világháború alatt családja nehéz helyzetbe került: fia megsérült a fronton, a Tanácsköztársaság alatt pedig Antal fogságban volt. 1920-ban a család Rotterdamban telepedett le. Antal Géza néhány év múlva visszatért Magyarországra, és a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint a komáromi, később pedig a pápai református templom lelkésze lett.

1. kép Antal Géza

Antal Géza és felesége jelentős kultúraközvetítői szerepet játszottak. A házaspár kezdeményezésére 1919-ben Hágában Holland- Magyar Társaság, Budapesten pedig Magyar-Holland Társaság alakult. Ezek a szervezetek arra törekedtek, hogy segítséget nyújtsanak az első világháború során kárt szenvedett Magyarországnak. Nagyszabású humanitárius akcióikkal több tízezer gyermek hollandiai nyaralását biztosították.

Antal vallásfilozófiai és etikai kérdésekkel is foglalkozott. A Jókai-kör elnöke, a Kisfaludy Társaság, az Arany János Társaság és a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja volt. Ezen kívül a debreceni Tisza István Egyetem tiszteletbeli doktora, valamint az Országos Református Tanáregyesület és a Pápai Anya- és Csecsemővédegylet vezetőségében dolgozott. 1929-ben Pápa díszpolgárává avatták.

Saját pénzéből építtette fel a Dunántúli Református Egyházkerület főépületét. Végrendeletében vagyonát és összes könyvét a Pápai Református Kollégiumra hagyta. Pápán halt meg.

Munkássága

Antal Géza vallásfilozófiai és történeti tanulmányait számos német és holland folyóirat közölte. A magyar sajtóban többek között a Protestáns Szemlében, az Etnográfiában, a Theológiai Szaklapban és az Országos Református Tanáregyesület Évkönyvében jelentek meg írásai. Közgazdasági és pénzügyi témájú munkái főképp a Magyar Figyelőben, illetve a Budapesti Szemlében kaptak helyet.

Antal munkásságában kiemelt figyelmet kapott a kálvinizmus. Egyik legfontosabb írásának tekinthetjük az 1909-ben megjelent Emlékezés Kálvinról, a reformátor születésének 400. évfordulója alkalmára című tanulmányát. A könyv szerkesztésében a református, egyházi író, Szőts Farkas (1851–1918) is közreműködött.

Antal intenzíven érdeklődött a magyar-holland kapcsolatok iránt. Ez több művében is visszatükröződik. 1911-ben publikálta A gályarabszabadító De Ruyter Mihály című könyvét, amely a holland admirális, Michiel de Ruyter (1607–1676) életútját mutatja be. A mű elbeszéli, hogyan szabadította ki De Ruyter 1676-ban azt a huszonhat magyar protestáns lelkészt, akiket a nápolyi spanyol alkirály tartott fogságban. A szabadulás évfordulóját Hollandiában az admirális sírjánál, Magyarországon pedig a debreceni De Ruyter emlékműnél évente megünneplik. Antal 1926-ban De Ruyter Mihály emlékezete címmel életrajzot is közölt az admirálisról.

További állomást jelentett Antal munkásságában a holland történész, Robert Fruin (1823–1899) németalföldi szabadságharcról szóló könyvének fordítása, amely magyarul Tíz év a németalföldi szabadságharczból, 1588–1598 címen látott napvilágot. A művet 1917-ben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-vállalata adta ki, a fordítást pedig Nagy Zsigmond (→) lektorálta. Antal a könyv előszavában a következőket írja: „A világtörténelem csodálatos eseményei között egyike a legcsodálatosabbnak Németalföld szabadságharca, vagy amint ők nevezik: nyolcvanéves háborúja.” A fordító megjegyzi továbbá, hogy Fruin munkája a holland kritikusok szerint a legjobb történelmi munka, amely Németalföldön megjelent.

Antal 1919-től kezdett el hollandul publikálni a magyar-holland kapcsolatok felerősítése céljából. 1920-ban több hollandiai városban is előadást tartott a Magyarországon uralkodó politikai és egyházi állapotokról. A kulturális tevékenységéről híres Rotterdami Körben [Rotterdamsche Kring] a magyar-holland kapcsolatokat kutatta. 1922-ben hollandul publikálta Een dagboek van een Hongaarsch student 1714–16 [Egy magyar diák naplója 1714–16] című írását, amely Miskolczy-Szíjgyártó János naplójából közölt részleteket, aki 1714–1716 között Utrechtben és Franekerben hallgatott teológiát

2. kép Michiel de Ruyter emlékoszlopa Debrecenben egy 1909-es képeslapon

Írta: Dutka Bernadett – Tóth Zsófia

További irodalom

Bie-Kerékjártó, Ágnes. „Magyarok Hollandiában”. Létünk 41. évfolyam, 4. szám (2011/4), 147–153.

Fruin, Robert. Tíz év a németalföldi szabadságharczból, 1588–1598. Fordította: Antal Géza. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia 1916.

Réthelyi, Orsolya. ’Légy reménységgel: Nézz Hollandiára. / Nézz királynéjára! Nem vagy többé árva’. Vilma királynő 1923-as trónjubileuma és a ’Magyar ablak’ a holland királyi palotában” in Németalföld emlékei Magyarországon-Magyar-holland kapcsolatok. Bárány Attila et al. (szerk.). Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó 2017, 122–144.

Tóth, Endre & Fejes, Zsigmond. A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Főiskolájának Értesítője. 1934–35. Pápa: Főiskolai Könyvnyomda 1935. URL: https://library.hungaricana.hu/en/view/Papa_26496_reformatus_kollegium_26569_1934/?query=berlin&pg=2&layout=s

A képek forrása

1. kép Képeslap (Réthelyi Orsolya felvétele)
2. kép URL:
   http://mek.oszk.hu/kiallitas/szabomagda/html/db_meghat_helyek.html