Nagy Zsigmond (1860–1922)


Nagy Zsigmond
(1860–1922)

„És ki vehetné tőlem zokon, ha elmélkedésem szárnyain eljutottam abba a nagy lelki gazdagságban tündöklő protestáns országba, Hollandiába, amelynek tiszta légkörében ifjúságom szellemileg leggazdagabb két esztendejét töltöttem, ahol azóta is többször megfordúltam, ahová az igaz barátság sok erős köteléke fűz ma is és ahová mindannyiszor visszaszáll lelkem, valahányszor pihenésre, üdülésre, megújhodásra van szüksége!”
Nagy Zsigmond: „A hollandus nőnevelésről”, 1906

Élete

Nagy Zsigmond Szolnokon született szegény sorsú, iparos szülők gyermekeként. Felsőfokú tanulmányait 1879-ben kezdte a Budapesti Református Teológiai Akadémián, majd két évvel később elnyerte a Stipendium Bernardinum ösztöndíjat, mellyel az utrechti egyetemen tanulhatott. Az utrechti évek alatt (1881/82-es és 1883/84-es tanév) többek között Cornelis Willem Opzoomer, Nicolaas Beets en Jacobus Isaac Doedes előadásait hallgatta. A két utrechti tanév között Strasbourgban tanult, időközben pedig Nagyenyeden megszerezte papi és tanári diplomáját is. A második, Hollandiában töltött tanév alkalmával a teológia mellett filozófiát és német irodalmat hallgatott, valamint megkedvelte a holland irodalmat is. Igen magas szinten sajátította el a holland nyelvet. Több holland diáktársával kötött barátságot, például professzora fiával, a később jelentős nyelvésszé lett Adriaan Beets-szel. Gyakori és kedvelt vendég volt Opzoomeréknél is, ahol a professzor lányát, Adèle Opzoomert (→) tanította magyarra. A nyelvórák után gyakran sakkozott is professzorával.

Ösztöndíjának lejártakor, 1884-ben visszatért Magyarországra, és számos vidéki városban helyettes lelkészként vagy református gimnáziumok tanáraként dolgozott. 1886-ban beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre (a mai ELTE elődjére), és hét évvel később bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1890-től a Debreceni Református Főgimnáziumban latin és német szakos tanárként dolgozott nyugalomba vonulásáig (1914). A tudomány számos területén képviseltette magát: irodalomtörténeti munkássága mellett műfordítóként is tevékenykedett, holland, francia, német és latin nyelvekből fordított. Emellett számos holland, magyar, egyházi, irodalmi és általános folyóiratokban jelentek meg cikkei. Társadalmi téren is fontos szerepet töltött be: komoly érdeklődést mutatott Debrecen kulturális élete iránt, a Református Egyház presbitere és törvényhatósági bizottsági tag is volt.

Tanulmányai után több alkalommal is visszatért feleségével és lányával Hollandiába, melyet „második, lelki hazámnak”, „befogadó hazámnak”, „póthazámnak” nevezett. Mint a Beets család nagy barátja, többször is meglátogatta őket pár hétre Leidenben. A magyar és a holland irodalom kölcsönös megismertetésének érdekében ösztönözte Adriaan Beets feleségét, H.A.C. Beets-Damstét (→) a magyar nyelv elsajátítására. 1903-ban Nagy ismét meglátogatta Beetséket, melynek apropója egy magyar nyelvű, németalföldi irodalomtörténet megírásához szükséges anyaggyűjtés volt. Nagy a kutatásához 1000 koronát kapott Vilma királynőtől, melyről az akkori miniszterelnök, Dr. Abraham Kuyper értesítette. Amikor a németalföldi irodalomról szóló rész 1907-ben nyomtatásban is megjelent, munkája elismeréséül a Holland Irodalmi Társaság első magyarként külföldi tagjává választotta.

Negyven éves korától kezdve fülbántalmak gyötörték, és egyre jobban elhatalmasodó siketsége miatt 1914-ben elfogadta a nyugdíjazást. Az első világháború folyamán is több csapás érte: fia megsebesült a fronton, debreceni diáklakásának kulcsát pedig át kellett adnia egy román kapitánynak, ahol könyvtárának jelentős részéből tüzet raktak. Mindezen viszontagságok ellenére nyugalomba helyezése után is tevékeny maradt. Kultúraközvetítői munkásságának elismeréseképpen a magyar kormány a holland tanszék felállítását szorgalmazta, nem sokkal az első világháború után. Nagy Zsigmond lett volna a Debreceni Egyetem holland tanszékének vezetője, de ez a terv részben anyagi okokból sajnos meghiúsult,1922-ben pedig Nagy váratlanul elhunyt. Halála után az a megtiszteltetés érte, hogy a Holland Irodalmi Társaság az addigi szokástól eltérve első külföldi tagként nekrológot közölt róla 1923-as évkönyvében, melyet egykori hallgatótársa, Adriaan Beets írt meg.

Munkássága

Nagy Zsigmond különböző teológiai műveket írt, illetve fordított le. 1906-ban a Sárospataki Református Lapokban megjelent A hollandus nőnevelésről c. értekezése, amely jól mutatja, milyen nagy hatással voltak világnézetére a Hollandiában eltöltött évek. Olyan témákat vetett fel, melyek az akkori Magyarországon igencsak haladónak számítottak, például az állam és egyház szétválasztása az oktatás területén, a koedukáció és a feminizmus. Nagy azonban főként a holland irodalom tanulmányozásával és fordításával foglalkozott. 1907-ben Heinrich Gusztáv (18451922) germanista professzor felkérésére megírta az első magyar nyelvű, németalföldi irodalomtörténetet, amely az Egyetemes Irodalomtörténet harmadik kötetében jelent meg. Ezenkívül az alábbi holland irodalmi és filozófiai műveket fordította le magyarra: C.W. Opzoomer Het Wezen der Deugd 1848 (A Vallás gyümölcse 1908) c. művét, Joost van den Vondel Lucifer 1654 (Lucifer 1913) c. drámáját, Nicolaas Beets Camera Obscura (1851) c. novelláskötetének néhány darabját, Herman Bavinck Hedendaagsche moraal 1902 (A modern morál 1922) c. művét és végül Abraham Kuyper Vrouwen uit de Heilige Schrift 1897 (A biblia nőalakjai 1923) c. értekezésének egy részét.

Adriaan Beets megjegyezi a nekrológban, hogy a németalföldi irodalomtörténet írása során Nagy csodálattal tanulmányozta Vondel munkásságát és ekkor kapott kedvet Lucifer c. művének fordításához. Joost van den Vondel (1587–1679) a holland arany évszázad egyik legismertebb írója 1654-ben írta meg életműve fő alkotását, a Lucifer c. szomorújátékot. A színdarab a mennyekben játszódik, ahol Lucifer és társai fellázadnak Isten ellen. A felkelő angyalok vereséget szenvednek Michael seregével szemben és a pokolba száműzik őket. Lucifer pedig bosszúból elcsábítja az embert a paradicsomban.

1. kép Az Egyetemes Irodalomtörténet „A németalföldi irodalom története” című fejezetének címoldala. A nyitólapon a szerző, Nagy Zsigmond, a művet Abraham Kuypernek (1837–1920), a Holland Királyság volt miniszterelnökének ajánlja és megköszöni a fejezet létrejöttében nyújtott támogatását

Irodalomtörténetében Nagy többek között Vondelről is írt, akit a valaha élt legnagyobb holland íróként mutat be. A születési dátuma után kiegészítő információként zárójelben megjegyzi, hogy Csokonai Vitéz Mihály is ugyanazon a napon született. Emellett bemutat két illusztrációt, az egyiken Vondel amszterdami háza, a másikon pedig a Lucifer eredeti borítója látható. Nagy szerint Vondel legértékesebb műve kétségtelenül a Lucifer, amely találó megfogalmazásával és merész képeivel a világirodalom egyik csúcspontjának tekinthető.

Lucifer-fordítását 1913-ban a Franklin-Társulat adta ki, habár a Kisfaludy Társaság évkönyve alapján a fordítás már 1909-ben elkészült. A késői kiadás hátterében valószínűleg anyagi nehézségek álltak. Nagy fordításáról H.A.C. Beets-Damsté már 1911-ben említést tett a holland nyelvű Museum c. folyóiratban.

Nagy a fordítást Nicolaas Beets-nek ajánlotta, születésének századik évfordulója alkalmából. A borítólapon szerepel, hogy a művet „hollandus eredetiből” fordította. Ennek ellenére azonban a fordításból hiányoznak egyes részek, például Vondel III. Ferdinánd német-római császárhoz írt ajánlása és dicsőítő éneke. Emellett kimaradt a fordításból az a rész, melyben Vondel saját témaválasztását és munkamódszerét magyarázza el, továbbá a mű végén található verses függelék is. A Sárospataki Református Lapok kritikát fogalmazott meg a fordításról, melyben hiányolták a magyarázó jegyzeteket és Vondel bemutatását. Mindezek ellenére leírták, hogy a fordítás jól sikerült, és látszik, hogy Nagy alaposan tanulmányozta a szöveget. Érdekesség, hogy Nagy rímtelen verssorokat használt, míg Vondel Luciferje rímekben íródott. A kisebb változtatások ellenére azonban a Lucifer magyar fordítása hűséges az eredeti műhöz. A fordítás jól érthető és gördülékeny.

 

2. kép Joost van den Vondel Luciferje (1654) Nagy Zsigmond fordításában (Franklin-Társulat 1913, Budapest)

Írta: Gracza Krisztina és Máté Veronika

További irodalom

Bozzay Réka. „Holland tanszék alapításának kísérlete a két világháború között” Gerundium MMXVI vol. VII. nr. 3–4.
http://gerundium.lib.unideb.hu/megjelent/html/58be7596c9f64

Nagy, Zsigmond. „A hollandus nőnevelésről,” Sárospataki Református Lapok 6–7. sz. 1906. február 11–18, 58–60.

Nagy, Zsigmond. „A németalföldi irodalom története,” Egyetemes irodalomtörténet III. Kelták, germánok. Heinrich Gusztáv (szerk.). Budapest: Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1907, 345398.

Kuyper, Abraham. A biblia nőalakjai. Hollandól fordította Dr. Nagy Zsigmond. Budapest: Bethlen Gábor irodalmi és nyomdai részv.-társ. 1923.

Vondel, Joost van den. Lucifer. Szomorújáték öt felvonásban. Fordította Nagy Zsigmond. Budapest: Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1913.

A képek forrása

  1. kép Koninklijke Bibliotheek, Hága; Réthelyi Orsolya felvétele
  2. kép Koninklijke Bibliotheek, Hága; Réthelyi Orsolya felvétele