Opzoomer, Adèle Sophia Cordelia (1856–1925)


Adèle Opzoomer
(A.S.C. Wallis)
(1856–1925)

„Petőfi legnagyobb népszerűségét hazafias dalainak köszönheti, joggal. Vannak versek, amelyeket nem csupán költészetként kell értékelni. Az ilyen versek szavak ruhájába öltöztetett tettek, hatalmas, felszabadító tettek.”

A.S.C. Wallis, részlet holland nyelvű Petőfi-tanulmányából, 1889.

Élete

Adèle Opzoomer Utrechtben született, értelmiségi családban. Édesanyja, Adelaïde Catherine Joseph Ackersdijck. Ez utóbbi édesanyja, azaz Adèle nagymamája, német származású asszony volt, Maria Anna Walterthum (1804–1883), így a német kultúra, nyelv és irodalom iránti érdeklődés minden bizonnyal családi hagyománnyá lett. Adèle anyai nagyapját Jan Ackersdijknek hívták (1790–1861), jogász, közgazdász, utazó és többek között a Verslag van zijn Hongaarse reis in 1823 (Magyarországi útinaplója 1987) c. könyvecske szerzője. Nem kizárt, hogy Adèle-nek a magyar irodalom, nyelv és kultúra iránti érdeklődése e könyvecske olvastán is kialakult benne. Adèle édesapja, Cornelis Wilhelmus Opzoomer (1821–1892) a teológia és a filozófia professzora volt az utrechti egyetemen. Adèle intellektuális miliőben nőtt fel, amelyben rendszeresen találkozhatott írókkal, művészekkel és tudósokkal. Gyermekkorában állítólag sokat betegeskedett, ezért kezdetben otthon taníttatták, többek között festeni is tanult. Mesterei Margaretha Roosenboom (1843–1896), a bécsi, chicagói és atlantai világkiállítások díjnyertes festőnője és Johannes Bosboom (1817–1891), a Hágai Iskola jelentős képviselője, voltak. Később egy német nyelvű bentlakásos iskolába küldték, valószínűleg Utrechtben. Ebben az időben nők még nem tanulhattak egyetemen.

Írói karrierjét Adèle A.S.C. Wallis álnéven kezdte – öccse, Walter hívta őt “Walli zus-nek” azaz “Walli nővérének”, ezt vonta össze Adèle Wallisszá – két, német nyelven írt színdarabbal. 1880-ban a maga huszonnégy évével ő volt a legfiatalabb nő, aki a Holland Irodalmi Társaság tiszteletbeli tagságát elnyerte. Ezt a már ekkor tekintélyes irodalmi munkásságának köszönhette.

 

1. kép Adèle Opzoomer / A.S.C. Wallis

 

Férje, a magyar Antal Géza (→) (1866–1934) C.W. Opzoomer teológus diákja volt, s gyakran megfordult a professzor otthonában. Adèle-lel 1888-ban házasodtak össze, majd Pápára költöztek, ahol több, mint harminc évig éltek. A házasságból egy fiúgyermek, Kornél született. Az első világháború után férjével együtt részt vett azoknak a gyermekvonatoknak a megszervezésében, amelyekkel elszegényedett és elárvult magyar gyerekeket vittek Hollandiába, hogy felerősödjenek. A Tanácsköztársaság idején Antal Gézát bebörtönözték. 1920-ban unokájukkal együtt visszatértek Hollandiába. A vasútállomás felé menet, még Magyarországon, Wallis kéziratokkal és családi dokumentumokkal teli bőröndjét ellopták, s ez rettenetesen lesújtotta. Öt évvel később egy szélütés következményeibe halt bele. Haláláról mind a holland, mind a magyar sajtó megemlékezett.

A Petőfi fordítóinak emlékére kialakított kiskőrösi szoborparkban 2014-ben Wallis is helyet kapott. A mellszobor a holland Jaap Hartman szobrászművész alkotása. Adèle Opzoomer alias A.S.C. Wallis észt kollégájával, Ellen Niittel (1928–2016) mindössze ketten képviselik a női nemet a számtalan férfi műfordító szobra között.

 

2. kép Jaap Hartman: Adèle Opzoomer / A.S.C. Wallis (2014)

Munkássága

Első színdarabjának, a Sturz des Hauses Albának [Az Alva ház hanyatlása] részleteit először Wallis édesapja és Lina Schneider-Weller, német írónő (1831–1909) mutatták be színpadon, Németországban. A történelmi színmű könyvalakban is megjelent, s a megjelenést követő évben az Abraham Israël van Lier (1812– 887) vezette amszterdami német nyelvű színházban a teljes darabot bemutatták. Második, szintén német nyelvű színdarabja a Johann de Witt (1875) címet viselte. Johan de Witt és testvére,

Cornelis, a holland történelem kiemelkedő alakjai voltak, meggyőződésük miatt lincselés áldozatai lettek a 17. században. A darab állítása szerint az akkori helytartó, III. Vilmos, bűnrészes volt a lincselésben. Ennek következményeként heves vita robbant ki az akkoriban neves történész, a 17. századi aranykor szakértője, Robert Fruin (1823–1899) és Wallis között. Az írónő Willem III en de moord der gebroeders de Witt (1876) [III. Vilmos és a Witt testvérek meggyilkolása] címen egy röpiratban védte meg álláspontját. Érdekes adalék, hogy ezt a témát még egyszer feldolgozta egy hosszabb, történelmi tanulmányban. A tanulmány 1917-ben férje fordításában “Johan de Wit” címmel magyarul is megjelent, a Történelmi Szemlében. Ez a munka képezte a későbbi, holland nyelven posztumusz,1927-ben kiadott könyve alapját.

1875-től kezdve holland nyelven publikált, számos történelmi regényt, színdarabot, verset és tanulmányt írt. Szépirodalmi munkássága mellett más kultúrák kutatásával és tanulmányozásával is foglalkozott: a svéddel és a magyarral. Már 1876-ban megjelent két terjedelmes tanulmánya a svéd történelemről. 1883-ban kiadott Vorstengunst [Fejedelmi kegy] c. regényének témája a 16. század eleji svéd udvar volt. “Gerda. Vrij bewerkte Noordsche sage” [Gerda. Északi szága szabad feldolgozásban] (1884) c. elbeszélő költeményének alapját a skandináv mitológia szolgáltatta.

Ennél is mélyebben érdeklődött a magyar történelem és irodalom iránt. Számtalan tanulmány, fordítás és magyar témájú szépirodalmi mű került ki a keze alól. Ez utóbbiak közé tartozik a Wesselényi összeesküvésről szóló Een Hongaarsche samenzwering (1905) [Magyar összeesküvés] című színdarab és az “Anonymus” (1910) címet viselő elbeszélő költemény, mely az első magyar krónikás 1903-as városligeti szoboravatásának ihletésére íródott. Már 1887-ben hollandra fordította Madách Az Ember tragédiáját (De tragedie van den Mensch), melyet alapos bevezető tanulmánnyal látott el. 1889-ben három terjedelmes tanulmányt szentelt “Hongaarsche schetsen” [Magyar vázlatok] címmel Petőfi Sándorról, Tompa Mihályról és Tóth Kálmánról, melyek a jelentős, máig megjelenő holland irodalmi folyóiratban a De Gids-ben [A kalauz] láttak napvilágot. Ezeket az írásokat az teszi különlegessé, hogy e költőknek nem csupán az életéről és munkásságáról, valamint kulturális és történelmi kontextusáról rajzolt részletes képet, hanem állításait a tárgyalt költők verseinek saját maga által készített fordításaival támasztotta alá. Így a kultúraközvetítés sokféle szempontját egyszerre érvényesítette: bemutatta, munkásságukat elemezte és le is fordította a magyar költőket.

1921-ben fordította le Viski Károly (1883–1945) etnográfus Erdélyi magyarság. Népművészet (1920) (De volkskunst der Zevenberger Hongaren. Budapest 1921) c. gazdagon illusztrált munkáját. Életének utolsó előtti évében jelent meg Petőfi Sándor költeményeinek válogatott fordításkötete. Pápán óriási archívum őrzi leveleit, kéziratait és egyéb családi dokumentumait.

Írta: Gera Judit

További irodalom

Gera, Judit. „Petőfi Sándor Hollandiában” Acta Papensia 16/3–4, 2016, 337–342.

Sivirsky, Antal. “III. Magyar témák, magyar művek Hollandiában,” in Sivirsky Antal, Magyarország a 19. századi holland irodalom tükrében” Budapest: Akadémiai kiadó 1973, 105–147, 135.

Wallis, A.S.C. „Szerelmi álom 1795-ben” Vasárnapi Újság, Karácsonyi Melléklet, 1908, 31–47.

Wallis, A.S.C. „Johan de Witt” Történelmi Szemle, 1917/6, 283–333.

A képek forrása

  1. kép URL:
    http://www.geheugenvannederland.nl/nl/geheugen/view?coll=ngvn&identifier=NLMD02%3AO-00354-II-001
  2. kép URL:
    https://www.kozterkep.hu/~/25630/Adele_Opzoomer_Kiskoros_2014.html