Az OTKA 111786-os számú “Kis irodalmak találkozása. A holland és flamand irodalom fogadtatása Magyarországon, a magyar irodalom fogadtatása Hollandiában és Flandriában” c. pályázat munkaterve

Research Plan

Within the field of Dutch Studies significant, results of European standards have already been achieved, which are partly due to earlier successfully completed OTKA-grants (1997-1999, 2000-2003, 2004-2007). The researchers collaborating in the present grant application regularly publish articles in Dutch and English in peer-reviewed academic journals and books (see the individual bibliographies). They have been involved in the publication of books and essay-collections on the Dutch/Flemish literature in both Hungarian and Dutch. Of special importance is the literary history for non-native speakers of Dutch written by Judit Gera and Agnes Sneller and published in 2010 by the Dutch Verloren publishing house. Other antecedents are the publications of Judit Gera on the reception history of Multatuli in Hungary, the beginnings of the discipline of Dutch Studies in Hungary and the reception history of Jolán Földes, Krisztina Törő’s volume Huizinga magyar barátai [The Hungarian friends of Huizinga] (co-authored by Tamás Balogh) on the reception of the famous Dutch historian in Hungary, the volume Párhuzamos fordítórajzok [Parallel translator portraits] by Orsolya Varga, as well as the publications of Orsolya Réthelyi on the reception of the Middle Dutch Beatrijs, on early modern Netherlands drama and queen Mary of Hungary.

These scholars of the Dutch Department of the Eötvös Loránd University (ELTE) who are the participants of the present research grant application have come to the conviction that a fruitful method of researching Dutch Studies in Hungary is through the study of processes of cultural transfer. More specifically they wish to focus on the intersections between the Dutch/Flemish and the Hungarian literature, since this is the field in which they have the most expertise to publish new results, with regard to both the Dutch/Flemish and the Hungarian literature. This recognition harmonises with the most recent trends in international Dutch Studies, where the key-terms are comparative studies, cultural transfer and reception studies. All three of these methods play an important role in the two international research projects on Dutch/Flemish literature, both of which have been set up with the active participation of the Dutch Department of the ELTE. The project ‘Beatrijs Internationaal’ (2009-2013) investigated the international reception history of the medieval Holy Virgin legend , the project ’An International Network Studying the Circulation of Dutch Literature (CODL)’ (2012-2016) investigates the circulation of ten Dutch/Flemish literary works in an international and interdisciplinary context (see: https://www.codl.nl/ and http://www.huygens.knaw.nl/en/circulation-of-dutch-literature-codl/). Orsolya Réthelyi is a member of the three-person international steering committee in both projects.

Hypothesis, key issues, the aims of the project:

The fact that two less-known languages are the source of our investigation, which are, moreover, distant geographically and culturally, poses a special challenge. Our hypothesis is that there has been no possibility for real impact between the literatures of the Dutch and Hungarian languages so far, but that the better contextualising of these literatures, the demonstration of their values, and a systematic research into the encounters, such as proposed here can make such an impact possible and desirable.

Case-studies:

The reception of Dutch medieval literature in Hungary. We investigate the circulation of the morality-play Elckerlijc (Everyman) from the 15th century and the Beatrijs, a Holy Virgin legend from the 14^th How, when and in which form, through the intermediation of which languages and media did the two works reach Hungary and what kind of changes did they undergo in the process? What is the significance of the fact that they were written in the Low Countries regarding their circulation?
The translation of Joost van den Vondel’s Lucifer (1654) by Zsigmond Nagy, who made his translation from the Dutch original. Who was Zsigmond Nagy? What was his background and why did he start working on Dutch literature? How was the play received in Hungary, where and when was it published, was it produced on stage and how is the play regarded in the Hungarian histories of world literature?
The Lion of Flanders [De leeuw van Vlaanderen, 1838] by Hendrik Conscience translated into Hungarian by József Révay, with eight illustrations by Zsigmond Kolozsváry (Budapest: Genius publishers, 1924, in the series ’Literature for the youth’ edited by Árpád Tóth, with the prologue of József Turóczi). How and why did this historical novel, which occupies the most prestigious place in the literary canon in Flemish Belgium, reach the Hungarian public in 1924? Which was the source language of the translation? Why was it categorised as a youth novel and what were the consequences of this for the translation? What is the function of the illustrations? What was the critical reaction to the novel? Other, shorter literary works of Conscience had been translated into Hungarian as soon as 1858. How did this happen, who were the translators of the author, and what were their reasons and how does Conscience fit into the Hungarian polysystem? Does the struggle of Conscience for the emancipation of the Flemish language and culture play a role in the Hungarian reception?
The Max Havelaar (1860) by Multatuli, regarded as the most important work of the Dutch literary canon was published in four different translations. The translators Zoltán Bartos (1924), an unknown translator (1950), György Faludy (1955) and Péter Balabán (1982) all used an intermediary language as source text. The comparative analysis of the four translations will make it possible to come to important conclusions regarding the interpretation of the text. This novel is, however, not the first work of Multatuli that was translated into Hungarian. From 1901 on he was present in Hungarian literary journals and anthologies with short stories. In 1964 his novel Woutertje Pieterse (1862-1877) was translated by György Gellért, which was published at the Móra publishing house with the illustrations of László Bartha. The research is based on this previously not researched material, the analysis of the translations and the Hungarian and Dutch polysystems.
It is an interesting phenomenon that the novels of contemporary migrant authors writing in Dutch are translated into Hungarian in a relatively large number. How can this be explained? Considering that migrant issues are not in the focus of attention in Hungary, or at least have not yet been thematised in literature (with the exception of Sorel-Arthur Kembe’s novel Gulyásleves négercsókkal, 2011) our hypothesis is that the exotic nature of the authors may be regarded as the most important factor influencing the publishers. How is this reflected in the book reviews? Do the reviews also reflect on other themes of these books (postcolonial frame, gender criticism, questions of social and women’s emancipation). How is their double foreignness transferred (these are Dutch texts from authors, who have a cultural background outside Europe)? How do these works colour the Hungarian view on Holland and Belgium? Works to be investigated are: Kader Abdolah: A mecset ura (2009, 2011, transl. by Szabolcs Wekerle), A király (2011, transl. by Szabolcs Wekerle), Abdelkader Benali: Menyegző a tengernél (2004, transl. by Miklós Fenyves), Khalid Boudou: Pizzamaffia (2011, transl. by Szabolcs Wekerle), All in – A póker nem játék (2012, transl. by Viktor Horváth), és Chika Unigwe: Fekete pillangók (2010, transl. by Krisztina Noémi Törő).
Jolán Földes’s A halászó macska uccája 1936 [De straat van de vissende kat (1937)] was translated by the Dutch writer Madelon Székely-Lulofs. In this chapter the reception of the novel in Hungary, the Netherlands and Belgium will be compared. The novel received a prestigious international literary prize, which gave incentive to the translations into c. fifteen languages. What was the reaction to this prize winning literary work in the three countries? What was the role of the translator, Madelon Székely-Lulofs, who was she, and what was her role as intermediator between Hungarian and Dutch literature in the 1930’s?
The reception history of the plays of Ferenc Molnár in The Netherlands. Menno ter Braak, the most influential literary critic of the time describes Molnár in 1938 as the most frequently performed playwright in The Netherlands and compares him to Shakespeare. Several plays of Molnár were translated and played in the first half of the 20^th century (among others Liliom [Liliom], Játék a kastélyban [The Play at the Castle], A Testőr [The Guardsman], A jó Tündér [The Good Fairy]), the best actors gave memorable performances in these plays. In 1919 a Dutch silent film was made from the play Az Ördög [The Devil] with the star actor Eduard Verkade in the title role. How are the plays of Molnár integrated into the Dutch theatrical tradition? Through which linguistic and cultural transmission do the plays reach The Netherlands and what role does the medium of film play in Molnár’s success?
György Konrád is the Hungarian author most frequently translated into Dutch from the last third of the 20th century and the beginning of the 21st century. The novels A cinkos [De medeplichtige], A látogató [De bezoeker], a Kerti mulatság [Tuinfeest], Az újjászületés melankóliája [De melancholie van de wedergeboorte], a Kőóra [De stenen klokl], a Kakasok bánata [Het verdriet van de hanen] and several other works can be found among the Initially his success can be explained by his dissident political views, which he certainly did not conceal. But how can his uninterrupted popularity in The Netherlands be explained, even after the end of the communist regime in Hungary? Does Konrád have some kind of specific attraction for The Netherlands, and what may this be? The Literom CD-ROM database, which the Department could subscribe to with financial support from this grant contains every review written about Konrád in the Netherlands. The analysis of these reviews can give answers to some of the above questions.
The reception of Péter Esterházy in The Netherlands raises questions related to ‘the readers’ horizon of expectations’ (Jauss), the ‘gaps’ (Iser), the historical foreignness of the cultures and history, the translatability of the realia and of humour. the Dutch translations of Esterházy’s oeuvre and the literary reviews published in The Netherlands and Belgium will be investigated with focus on these questions.

Questions to be answered:

Can one speak of some kind of literary or cultural interaction between literary works in Dutch and in Hungarian, despite the geographical distance?
What kind of ideologies, values, trends, themes can be traced in the literary works as result of the mentioned distance and how do these manifest themselves in the reception? How can translation as the instrument of cultural transfer be investigated? How does the translator transfer ideology
How can the differences between the reception of the source culture and the target culture be explained? How do the historical, political and cultural contexts influence these differences?
What kind of intermediating institutions (translators, publishers, associations, circles of friends, cultural institutions) and languages played important roles in the two directions of the reception process? What is the role of the translator in the specific cases? What is the role of the medium in reception and what are the effects of transformation into another medium?
How can one describe the horizon of expectations of the official and lay readers belonging to the three cultures (in the Netherlands, Belgium and Hungary), the nature and context of innovation, the elements of the polysystem, such as publishers, cultural politics, reviews and the paratexts of translations?

Schedule of the research work:

2013-2014 – collections and analysis of sources in Hungary and abroad; research in libraries and archives, collection of secondary literature, consultations in Hungary, The Netherlands and Belgium. The organisation of an international conference with participation of CODL-project participants in the spring of 2014 for the discussion of on-going research and the presentation of achieved results.

2014-2015 – collections and analysis of sources in Hungary and abroad; research in libraries and archives on the reception of the authors dealt with in the project. The publication of the preliminary results in the form of peer-reviewed articles in journals in The Netherlands/Belgium and Hungary. The writing of certain chapters of the monograph. The presentation of the results of the project on the CODL-conference in The Hague in 2015.

2015-2016 – writing, editing and publishing the monograph in Hungarian.

Methodology:

The complexity of the research requires the combination of different methodological approaches of literary theory. One of these is based upon reception theory and can be linked to the terms described in Hans-Robert Jauss ‘Literaturgeschichte als Provokation der Literaturwissenschaft’ (1967) and Wolfgang Iser ‘Die Appelstruktur der Texte’ (1970), such as the horizon of expectations, ideal reader, implicit reader, gaps, the ambiguity of the text, as well as to the concepts of paratexts, as thresholds of interpretation as described in Gerard Genette’s Paratexts: Thresholds of Interpretation (1997). Connected to these is the investigation of the readers of ‘trivial literature’ in which the concept of ‘negotiated readings’ by John Fiske is expanded to encompass the reception of foreign literatures. An important baseline for our research are the studies of Itamar Even-Zohar, for instance his article ’The Position of Translated Literature within the Literary Polysystem’ (1978), his classic article ’Polysystem Theory’ from 1979, as well as other publications on translation theory. In the selection of the methodology the anthology by Hermans (1985), which brought about a theoretical turn in translations theory, analysing translations as manipulative tools for the construction of culture has played and important role, as well as the volume of essays, Translation and Power (Tymoczko 2002), which pursues similar directions . The monographs of Mihály Szegedy-Maszák A megértés módozatai: fordítás és hatástörténet (2003) and Megértés, fordítás, kánon (2008) have provided us with the point of departure for the formulation of our questions and our research.

Expected results:

A number of studies will be published as articles in peer-reviewed periodicals in The Netherlands/Belgium and Hungary on the reception of the Dutch literary works, (the Beatrijs, the Elckerlijc, the Lucifer by Joost van den Vondel, De leeuw van Vlaanderen by Hendrik Conscience and his other works, the Max Havelaar by Multatuli and his other works, and the Hungarian reception of migrant Dutch/Flemish writers) on the one hand, and the reception of the Hungarian authors (Ferenc Molnár, Jolán Földes, György Konrád and Péter Esterházy) in The Netherlands and Flanders, on the other. These articles will form the chapters of the envisioned monograph. This OTKA-project will furthermore serve as preparation for a future history of Dutch literature written in Hungarian.

Infrastructure:

The participants of the project are all teachers of the Department of Dutch Studies of the ELTE. Therefore they have access to the infrastructure provided by the university: desktop computers, printers, scanners, research rooms, libraries. The four laptops and the digital camera is necessary for the professional processing of the material, and the reproduction of older periodicals and books. The purchasing of paper is necessary for the writing and editing of the articles and book chapters, and the monograph itself.

Selected bibliography:

Andringa, Els, & Sophie Levie (Eds.), ‘Transfer and Integration. Foreign Literatures in National Contexts’. Special issue of Arcadia 44 (2009) 2, 229-440.

Baker, Mona, Translation and Conflict. A Narrative Account. New York/London: Routledge, 2006.

Bekers, E, S., Helff & D. Merola (Ed.), Transcultural Modernities. Narrating Africa in Europe Amsterdam: Rodopi, 2009.

Bhabha, Homi K., The Location of Culture. New York: Routledge, 1994.

Daróczi, Anikó, Réthelyi Orsolya (Eds.), Beatrijs. Egy apáca története. Fordította Rakovszy Zsuzsa és Daróczi Anikó. A kísérő tanulmányokat és a jegyzeteket írta Daróczi Anikó és Réthelyi Orsolya. Budapest: L’Harmattan, 2012.

Espagne, Michel, Les transferts culturels franco-allemands. Paris: PUF, 1999.

Even-Zohar, Itamar, ‘The Making of Culture Repertoire and the Role of Transfer’. Target 9 (1997) 2, 373-381.

Even-Zohar, Itamar, ‘The Position of Translated Literature within the Literary Polysystem’. Poetics Today 11:1 (1990), pp. 45-51. ‘Polysystem Theory.’ Poetics Today 1(1-2, Autumn) (1979) 287–310.

Even-Zohar, Itamar, Polysystem Studies. Poetics Today 11:1 1990, Durham: Duke University Press.

Even-Zohar, Itamar, ‘Factors and Dependencies in Culture: A Revised Draft for Polysystem Culture Research.’ Canadian Review of Comparative Literature / Revue Canadienne de Littérature Comparée XXIV(1, March), 1997, 15–34.

Fiske, John, Understanding Popular Culture, London: Routledge, 1989.

Genette, Gerard, Paratexts: Thresholds of Interpretation. Cambridge: Cambridge University Press, 1997.

Gera, Judit, ‘De vier levens van Multatuli in het Hongaars’. Over Multatuli Jaargang 29/59 (2007). 51-68.

Gera, Judit, ‘De eigentijdse receptie van de Hongaarse roman De straat van de vissende kat’ door Jolán Földes in Hongarije, Nederland en Vlaanderen’ In: Dieter Bruyn, Carl De Stryker, Kris Heuckelom (eds.) Lage Landes Studies. Gent: Academia Press, 2013, 195-214.

Gera, Judit, Az alávetettség struktúrái. Kritikai tanulmányok. Budapest: ELTE Eötvös kiadó, 2012.

Hermans, Theo (ed.) The Manipulation of Literature. Studies in Literary Translation. London-Sydney: Croom Helm, 1985.

Hermans, Theo, ‘Norms and the Determination of Translation. A Theoretical Framework’. In: Román Álvarez and M. Carmen-África Vidal (eds.), Translation, Power, Subversion. Clevedon etc., 1996, 25-51.

Hutcheon, Linda, A Theory of Adaptation. New York/London: Routledge, 2006.

Jastrzebska, Jolanta – Kemenes Géfin. László, Erotika a huszadik századi magyar regényben. Budapest: Kortárs, 2008.

Kalmthout, Ton van, ‘Translation as a Complementary Factor in Cultural Repertoire Formation’. In: Andringa & Levie 2009, 335-351.

Kalmthout, Ton van, Orsolya Réthelyi, Remco Sleiderink (Eds.), Beatrijs de wereld in. Gent: Academia Press, 2013. A hágai Beatrijs recepciós projekt konferenciájának válogatott kötete.

Machor, James, & Philip Goldstein, Reception Study. From Literary Theory to Cultural Studies. New York/London : Routledge, 2001.

Moser, Nelleke, & Fred Weerman (Eds.), In- & export. De relatie tussen de neerlandistiek en de buitenwereld. Special issue of Tijdschrift voor Nederlandse Taal- en Letterkunde 125 (2009) 2, 105-218.

Pym, Anthony, Exploring Translation Theories. London and New York: Routledge, 2010.

Réthelyi, Orsolya. ‘Beatrijzen op de planken. Nederlandstalige toneelbewerkingen van het Beatrijsverhaal in de eerste helft van de twintigste eeuw’ [Beatrijsek a színpadon. A Beatrijstörténet holland nyelvű színpadi előadásai a 20. század első felében]. In Ton van Kalmthout, Orsolya Réthelyi, Remco Sleiderink (Eds.), Beatrijs de wereld in. Gent: Academia Press, 2013.

Szegedy-Maszák, Mihály, A megértés módozatai: fordítás és hatástörténet. Budapest: Akadémiai, 2003.

Szegedy-Maszák, Mihály (főszerk.) A magyar irodalom történetei I–III. Budapest: Gondolat Kiadói Kör, 2007.

Szegedy-Maszák, Mihály, Megértés, fordítás, kánon. Pozsony: Kalligram, 2008.

Toury, Gideon, Descriptive Translation Studies and Beyond. Amsterdam/Philadelphia, John Benjamins 1995.

Tymoczko, Maria & Gentzler, Edwin (Eds.), Translation and Power. Amherst and Boston: University of Massachusetts Press, 2002.

Varga, Orsolya, Párhuzamos fordítórajzok. Műfordításszemlélet Magyarországon és Hollandiában a 20. század első felében. Budapest: ELTE Eötvös kiadó, 2012.

Venuti, Lawrence, The Translators Invisibility. A history of translation. London and New York: Routledge, 1997.

Declaration of correspondence

As Principal Investigator of the proposal number 108514 entitled Encounters between less-known languages. Reception of Dutch literature in Hungary and the reception of Hungarian literature in the Low Countries, I hereby declare that the contents of the English and Hungarian versions of this research plan are fully identical.

Kutatási terv

A magyarországi néderlandisztika jelentős, európai színvonalú eredményeket ért el, melyekben előzetes, sikeresen lezárt OTKA-pályázatok is nagy szerepet játszottak (1997-1999, 2000-2003, 2004-2007). A jelen pályázatban részt vevő kutatók lektorált holland és angol nyelvű folyóiratokban és tanulmánykötetekben rendszeresen publikálják cikkeiket (lásd közleményjegyzékek). Részvételükkel magyar nyelvű monográfiák és holland nyelvű könyvek is megjelentek a holland/flamand irodalomról. Különösen nagy jelentőségű Gera Judit és Agnes Sneller 2010-ben a hollandiai Verloren kiadónál megjelent holland nyelvű irodalomtörténete, mely a nem holland anyanyelvű néderlandisták számára íródott. Az előzmények közé tartoznak továbbá Gera Judit Multatuli magyarországi recepciójáról, a magyarországi néderlandisztika kezdeteiről és Földes Jolán recepciójáról szóló tanulmányai, Törő Krisztina Huizinga magyar barátai c. tanulmánykötete (Balogh Tamással, 2002) a híres holland történész magyarországi fogadtatásáról, Varga Orsolya Párhuzamos fordítórajzok c. monográfiája (2012), továbbá Réthelyi Orsolya a középholland Beatrijs nemzetközi recepciójával, a kora újkori németalföldi drámairodalommal és Habsburg Máriával kapcsolatos kutatásai és publikációi.

Az ELTE BTK Néderlandisztika Tanszékének e pályázatban résztvevő kutatóiban az a meggyőződés érlelődött meg, hogy a magyarországi néderlandisztikában a kulturális transzferek kutatását érdemes folytatni, ezen belül is a holland/flamand és a magyar irodalom találkozási pontjait vizsgálni, mert ez az a terület, amelyen – mind holland, mind pedig magyar vonatkozásban – éppen ők tudnak új eredményeket publikálni. Szorosan kapcsolódik ez a felismerés a nemzetközi néderlandisztikában fellelhető trendekhez, melyek hívószavai a komparatisztika, a kulturális transzfer és a recepciókutatás. Ezek a trendek jól nyomon követhetőek a részben az ELTE Néderlandisztika Tanszékének részvételével létrehozott nemzetközi projektekben, mint amilyen a ’Beatrijs Internationaal’ (2009-2013) és az ’An International Network Studying the Circulation of Dutch Literature (CODL)’ projekt (2012-2016). Az előbbi egy középkori németalföldi Mária-legenda, a Beatrijs nemzetközi recepcióját vizsgálta, az utóbbi tíz holland nyelvű irodalmi mű nemzetközi interdiszciplináris cirkulációját kutatja (lásd: https://www.codl.nl/ és http://www.huygens.knaw.nl/en/circulation-of-dutch-literature-codl/). Réthelyi Orsolya mindkét projektben a három fős nemzetközi projektvezetői csapat egyik tagja.

Hipotézisek, kulcskérdések, a projekt clkitűzései:

Különös kihívást jelent jelen kutatásunkban , hogy két kevéssé ismert nyelv irodalmáról van szó, ráadásul olyan irodalmakról, melyek mind földrajzilag, mind kulturálisan meglehetősen nagy távolságra vannak egymástól. Hipotézisünk, hogy a holland nyelvű és a magyar irodalom között valódi hatás nem jöhetett létre, de az ilyen irodalmak jobb megismertetése, valódi értékeinek felmutatása egy ilyen jellegű, szisztematikus kapcsolat-kutatás eredményeképpen lehetségessé és közérdekűvé válhat.

Esettanulmányok:

Németalföldi középkori művek recepciója Magyarországon. Az Elckerlijc (Akárki) 15. századi németalföldi moralitás és a Beatrijs 14. századi Mária-legenda útját vizsgáljuk Németalföldről Magyarországra. Hogyan, mikor és milyen formában, milyen nyelvek és médiumok közvetítésével jutott el hozzánk a két mű és milyen átalakuláson ment keresztül, kik és hogyan dolgozták fel? Mennyiben játszik szerepet a recepcióban, hogy a művek Németalföldön keletkeztek?
Joost van den Vondel: Lucifer c. drámája (1654) Nagy Zsigmond fordításában, aki holland eredetiből fordított. Ki volt Nagy Zsigmond ? Milyen háttérből érkezett, hogyan kezdett holland irodalommal foglalkozni? Hogyan fogadták a drámát Magyarországon, hol, mikor jelent meg, mit tudunk a színpadi történetéről, hogyan tartják nyilván a magyar világirodalomtörténetek?
Hendrik Conscience: Flandria oroszlánja [De leeuw van Vlaanderen, 1838]. Ford.: Révay József, Kolozsváry Zsigmond nyolc rajzával. Budapest: Genius kiadó,1924. „Az ifjúság szépírói” sorozat Tóth Árpád szerkesztésében, Turóczi József előszavával. Hogyan és miként került ez a Belgiumban a flamand irodalmi kánon egyik legelőkelőbb helyét elfoglaló történelmi regény 1924-ben a magyar olvasók elé? Milyen nyelvből fordították? Miért ifjúsági regénynek szánták és milyen következményekkel járt ez a fordításra? Milyen funkciója volt az illusztrációknak? Volt-e a regénynek kritikai visszhangja? Hendrik Conscience rövidebb írásait már 1858-ban lefordították magyarra: hogyan történt ez, kik és miért fordították a szerzőt, hogyan illeszkedett műveivel a magyar poliszisztémába? Játszhatott-e szerepet Conscience-nek a flamand nyelv és kultúra egyenjogúsításáért folytatott küzdelme a magyar recepcióban?
Multatuli: Max Havelaar (1860) c. regénye, mely a holland irodalmi kánon csúcspontjának számít, magyarul négy különböző fordításban jelent meg: Bartos Zoltán (1924), egy ismeretlen fordító (1950), Faludy György (1955) és Balabán Péter (1982) fordításai mind közvetítő nyelvből készültek. A négy fordítás összehasonlító elemzése fontos konklúziók levonására ad majd lehetőséget a regény értelmezésére tekintettel. Multatulinak azonban nem ez a legelső műve, melyet magyarra fordítottak. 1901-től kezdve folyamatosan jelen volt novelláival, rövidebb írásaival magyar folyóiratokban és antológiákban. 1964-ben pedig Kamaszévek címen fordította le Gellért György Woutertje Pieterse (1862-1877) c. regényét, mely a Móra kiadónál jelent meg Bartha László illusztrációival. Ennek az eddig feldolgozatlan anyagnak a felkutatása, a fordítások vizsgálata és a magyar és holland poliszisztémák interferenciája képezi a kutatás tárgyát.
A kortárs holland nyelvű migráns írók műveit érdekes módon viszonylag nagy számban fordítják magyarra. Vajon mi ennek az oka? Tekintve, hogy Magyarországon egyelőre nem létezik migráns-problematika vagy legalábbis az irodalomban még nem került feldolgozásra (Kembe Sorel-Arthur: Gulyásleves négercsókkal [2011] c. önéletrajzától eltekintve), ezért feltevésünk szerint e szerzők származásából fakadó egzotikum az, ami nagy vonzerőt gyakorolhat a kiadókra. Hogyan tükröződik ez a recenziókban? Rámutatnak-e a recenziók e könyvek más aspektusaira is (posztkoloniális keret, gendermegközelítés a kritikában, a szociális és női emancipációs kérdések)? Hogyan hat kétszeres idegenségük (Európán kívüli kulturális háttérrel rendelkező szerző holland nyelvű műveiről van szó)? Hogyan árnyalják e művek a magyarországi Hollandia- illetve Belgium-képet? Vizsgálandó művek: Kader Abdolah: A mecset ura (2009, 2011. Ford.: Wekerle Szabolcs), A király (2011, Ford.: Wekerle Szabolcs), Abdelkader Benali: Menyegző a tengernél (2004, Ford: Fenyves Miklós), Khalid Boudou: Pizzamaffia (2011, Ford.: Wekerle Szabolcs), All in – A póker nem játék (2012, Ford.: Horváth Viktor), és Chika Unigwe: Fekete pillangók (2010, Ford.: Törő Krisztina Noémi).
Földes Jolán: De straat van de vissende kat (1937) [A halászó macska uccája 1936] c. regényét a holland írónő Madelon Székely-Lulofs fordította hollandra. Ebben a tanulmányban a magyar, a holland és a flandriai recepció összehasonlítására teszünk kísérletet. A regény egy jelentős nemzetközi irodalmi díjat kapott, s ez indította be fordításait: körülbelül 15 nyelven jelent meg. Hogyan reagáltak a díjnyertes műre a három országban és milyen konklúziókat lehet levonni a három különféle recepcióból? Mi volt a szerepe a fordítónak, Madelon Székely-Lulofsnak, ki volt ő és milyen egyéb közvetítő szerepet játszott a holland és a magyar kultúra között a huszadik század harmincas éveiben.
Molnár Ferenc színdarabjainak hatástörténete Hollandiában. Menno ter Braak, a kor irodalmának meghatározó kritikusa 1938-ban Molnárt a Hollandiában legtöbbet játszott külföldi drámaszerzőjeként aposztrofálja, és Shakespeare-hez hasonlítja. Molnárnak a század első felében számos drámáját lefordították és játszották (többek között a Liliom [Liliom], a Játék a kastélyban [Scherzo], a A Testőr [De Gardeluitenant], A jó Tündér [De Goede Fee] című műveket), a legjobb színészek nyújtottak emlékezetes alakításokat darabjaiban. Az Ördög [De Duivel] című darabjából 1919-ben holland némafilmet készítettek Eduard Verkadével, a kor színészfejedelmével a főszerepben. Milyen színházi tradícióba illeszkednek bele Molnár színművei? Milyen kulturális és nyelvi közvetítéssel jutottak el Hollandiába és milyen szerepet játszott a film médiuma Molnár sikerében?
Konrád, György a legsűrűbben hollandra fordított szerző a huszadik század utolsó harmadából és a huszonegyedik századból. A lefordított művek közé tartozik A cinkos, A látogató, a Kerti mulatság, Az újjászületés melankóliája, a Kőóra, a Kakasok bánata és még számtalan műve. Népszerűségének kezdetben nyilván disszidens politikai meggyőződése volt az oka, melyet nem rejtett véka alá. De mi az oka a rendszerváltás utáni töretlen népszerűségének Hollandiában? Vannak-e Konrádnak kifejezetten Hollandia iránti kulturális vonzalmai és mik ezek? A Literom c. cd-rom, melyre az OTKA pályázat elnyerése esetén előfizethetnénk, minden Konrádról megjelent kritikát tartalmaz. E kritikák feldolgozása, elemzése választ adhat a feltett kérdésekre.
Esterházy Péter hollandiai fogadtatása felveti az olvasói elváráshorizontok (Jauss), az üres helyek (Iser), a kultúrák és a történelem ismeretlenségének problematikáját, a reáliák valamint a humor fordíthatóságának kérdését. Ezekre a kérdésekre koncentrálva dolgozzuk fel részben Esterházy műveinek holland fordításait, másrészt az Esterházyról Hollandiában és Flandriában megjelent kritikákat.

Megválaszolandó kérdések:

A távolság ellenére létrejöhetett-e valamiféle irodalmi vagy kulturális kölcsönhatás a holland nyelvű és a magyar irodalom művei között?
Az említett távolság következtében az irodalmi művekben milyen világnézetek, értékek, stílusirányzatok, témák jelennek meg és ezek hogyan vannak jelen a recepcióban? Milyen eszközökkel vizsgálható a fordítás, mint a kulturális transzfer eszköze? Hogyan közvetíti a fordító az ideológiákat?
Miből fakadnak a forráskultúra és a célkultúra recepciói közötti különbségek? A történelmi, politikai, kulturális kontextusok hogyan határozzák meg e különbségeket?
Milyen közvetítő intézmények (fordítók, kiadók, egyesületek, baráti társaságok, kulturális intézmények) és nyelvek játszottak fontos szerepet a két irányú recepció folyamatában? Mi a szerepe a fordítónak az egyes esetekben? Milyen szerepet játszik a recepcióban a médium és a műnek egy másik médiumba való transzformálása?
Hogyan írható le a három (holland, flamand és magyar) kultúrához tartozó hivatalos és laikus olvasóközönség elváráshorizontja, az innováció mibenléte és kontextusai, a poliszisztéma olyan elemei mint a könyvkiadók, a kultúrpolitika, a recenziók, a fordítások paratextjei?

A kutatás ütemezése:

2013-2014 – magyarországi és külföldi forrásfeltárás: könyvtári, levéltári kutatás, szakirodalom gyűjtése, konzultáció Magyarországon, Hollandiában és Belgiumban. Nemzetközi konferencia szervezése 2014 tavaszán a CODL-projekt résztvevőinek meghívásával a folyamatban lévő kutatások megvitatása és a már elért eredmények megismertetése céljából.

2014-2015 – magyarországi és külföldi forrásfeltárás: levéltári, könyvtári kutatás a projektben szereplő szerzők recepciójának tárgyában. A részeredmények publikálása lektorált folyóiratcikk formájában holland/belga és magyar szakfolyóiratokban. A készülő monográfia egy-egy fejezetének megírása. A kutatás eredményeinek bemutatása a 2015-ös hágai CODL-konferencián.

2015-2016 – magyar nyelvű tanulmánykötet írása, szerkesztése, publikálása.

Az alkalmazott módszerek

A kutatás sokoldalúsága megköveteli az irodalomtudományi módszerek ötvözését. E módszerek egyike a recepcióelmélet kínálta szempontokon alapszik:Hans-Robert Jauss ‘Literaturgeschichte als Provokation der Literaturwissenschaft’ (1967) és Wolfgang Iser ‘Die Appelstruktur der Texte’ (1970) c. tanulmányainak fogalmaihoz – elváráshorizont, implicit olvasó, ideális olvasó, reális olvasó, üres hely, a szöveg meghatározatlansága – valamint Gerard Genette Paratexts: Thresholds of Interpretation (1997) c. tanulmányának a paratextusok mint az értelmezés küszöbei gondolatához fűződik. Ehhez kapcsolódnak a ’triviális irodalom’ olvasóinak vizsgálata, mely John Fiske ‘negotiated readings’ fogalmát kiterjeszti a külföldi irodalmak recepciójára. Fontos kiindulási alap kutatásainkhoz Itamar Even-Zohar munkássága , pl. ’The Position of Translated Literature within the Literary Polysystem’ (1978) c. írása, illetve a ma már klasszikusnak számító 1979-es ’Polysystem Theory’ c. tanulmánya, továbbá egyéb, fordításelméleti munkái. A módszerek kiválasztásban szintén jelentős szerepe van a nyolcvanas években a fordítástudományban fordulatot hozó antológiának (Hermans 1985), mely a fordítást mint kultúrák konstruálásának manipulatív eszközét mutatja be, valamint az ez irányban továbblépő Translation and Power (Tymoczko 2002) című tanulmánykötetnek.

Alapvető kiindulópontul használjuk fel kutatásainkhoz, kérdéseink megfogalmazásához még Szegedy-Maszák Mihály A megértés módozatai: fordítás és hatástörténet (2003) és Megértés, fordítás, kánon (2008) c. könyveit.

Valószínűsített eredmények:

A holland nyelvű művekről (Beatrijs, Elckerlijc, Joost van den Vondel: Lucifer, Hendrik Conscience: De leeuw van Vlaanderen és egyéb művei, Multatuli: Max Havelaar és egyéb művei, továbbá a kortárs holland nyelvű migráns írók magyar recepciójáról), illetve a magyar szerzők (Molnár Ferenc, Földes Jolán, Konrád György és Esterházy Péter) hollandiai illetve flandriai fogadtatásáról külön-külön tanulmányokat publikálunk holland-flamand illetve magyar nyelvű lektorált folyóiratokban. E tanulmányok képezik majd fejezeteit a megírandó kötetnek. Ez az OTKA-projekt előzményül szolgál egy később megírandó, magyar nyelvű holland irodalomtörténethez.

Kutatási infrastruktúra:

A kutatás résztvevői valamennyien az ELTE BTK Néderlandisztika Tanszékének oktatói. Ezért rendelkezésükre áll az egyetem nyújtotta infrastruktúra: asztali számítógépek, nyomtató, szkenner, másoló, kutató helyiségek, könyvtár. A négy laptop és a digitális fényképezőgép az anyagok professzionális feldolgozásához, a régi folyóiratok illetve könyvek lefényképezéséhez szükségesek. A papír beszerzése elengedhetetlen a számos cikk, tanulmány, könyvfejezet, végül a könyv megírásához.

Válogatott bibliográfia